06-11-18

» Dam da Dam

2006. nov. 18. 15:16 | írta: danleis | még nincsenek kommentek

Na az első napról inkább nem írok. Az életnek sikerült tökéletesen és végérvényesen összezavarnia. Mondanom sem kell, végül nem jutottam el Amsterdamig, köszönhetően egy madárnak, ami keresztül szeretett volna repülni a minket szállító Boeing 737-es repülőgépen, ráadásul hosszában. Ez a fáradozása persze halva született ötlet volt - szó szerint - azonban elég volt ahhoz, hogy a gépet visszafordítsák Prága fölött 11 ezer méter magasan. Persze egy olyan madárról, amelyik jól érzi magát -56 C fokban bármit el tudok képzelni.

 

A második nap sem indult valami gyorsan. Sőt, lassan indult. Kezdődött egy négy órás várakozással Ferihegyen, mert a Skyeurope már megint variált valamit. De aztán egy egész normális repülőgép került alánk, orosz pilótával, aki többször is kísérletet tett arra, hogy angolul tájékoztasson minket az aktuális helyzetről - vagy mit tudom én miről - értékeltük.

De végre sikerült leszállni Amsterdam Schiphol repülőterén. Innen mintegy 20 perc alatt már a városba is értünk. Vámka már vidáman üldögélt a Blue Bird nevű coffeeshopban, valamivel el kellett szegénynek töltenie azt a négy óra csúszást - én megértem.

Szálloda, check in, fürdés, irány a város.

 

Vámka hátulról, rossz fényviszonyok mellett, a bolhapiac felé tart éppen. 

Néhány coffeeshopban tett látogatás után már egész határozott képet kaptunk Amsterdam jelenlegi hozzáállásáról és véleményéről a túristákkal, a látványosságokkal és egyébként is az élettel kapcsolatban. Az eddigi tapasztalataimmal ellentétben senki nem volt kedves, senki nem volt készséges, és mindenki úgy tűnt, hogy unja már ezt az egészet. Talán hosszú volt a nyár, vagy az elmúlt évek sűrűsödő forgalma az oka, hogy az Amsterdami vendégszeretet semmilyen formában nem nyilvánult meg. Eddig is minden helyen fogyasztani kellett, ezt tudtuk - ez néhol ki is van írva, máshol megkérik rá az embert. Azonban most ez valahogy sokkal fontosabbá vált számukra. A legmegdöbbentőbb élmény egy irgalmatlanul nagy darab fickó volt, az egyik helyen. Pohárszedőként, asztaltakarítóként és mindenesként működött - azzal indított, hogy egy sárga villanykörte kicserélése ürügyén mindenkit felálított az asztaltól, közvetlenül azután, hogy leültünk. Ezután miközben a körtét cserélte, vagy valamit matatott fennhangon az "Everybody drink! Come on! Drink!" szóösszetételeket kiabálta, majd miután jeleztük, hogy igen, szándékunkban áll inni, a kombinációt kibővítette a "Now, drink!" mondattal.